Tag Archives: igaz történet

Így reagált az idős apuka, amikor felnőtt fia ráförmedt!Igaz történet

Egy 80 éves bácsi ebédelni készül a 45 éves, tanult fiával. Az öregúr egyszercsak megragadja a kanalat, és a következőt kérdi.

Édesapa: “Ez micsoda?”

Fiú: “Ez egy kanál, azzal szoktunk enni.”

Pár perc múlva az apa ismét megkérdi fiától:

Édesapa: “Ez micsoda?”

Fiú: ”Édesapám, már egyszer elmondtam: az egy kanál!”

Eltelik még pár perc, az öregember ismét felteszi ugyanazt a kérdést.

Fiú: “Az egy kanál, a leves elfogyasztásánál használjuk!” – válaszolja emelkedett hangon és türelmetlenül a 45 éves.

A kérdés újból megismétlődik, a férfi ekkor már indulatossá válik és kifakad.

Fiú: “Miért kérdezed folyamatosan tőlem ezt? Már az első kérdésednél elmondtam, hogy ez egy szerencsétlen kanál. Nem vagy képes felfogni, amit mondok?”

Az öreg lehajtotta a fejét, és többé nem szólt. Kis idő elteltével felállt az asztal mellől, kiment a szobájába, és egy naplóval a kezében tért vissza. Ezen a következő felirat állt:“Az életem, miután megszületett a fiam!”

Ezután kinyitja a naplót az egyik oldalhoz, és arra kéri a fiát, hogy olvassa fel a leírtakat.

“Ma az én hároméves kisfiam az asztal mellett ülve felfigyelt a kanálra. Megkérdezte, hogy az micsoda. Azt válaszoltam, hogy az egy kanál, és arra használjuk, hogy segítségével megegyük a levest. De úgy néz ki, nem sikerült kielégítenem a kíváncsiságát, mert még 23 alkalommal megkérdezte ugyanazt, de én 23-szor is türelmesen válaszoltam, és még a homlokára is puszit adtam. Hihetetlen, de nem lettem ideges a kérdezősködésétől, inkább igyekeztem mindenre válaszolni.”

A tanulság: Ha a szüleid megöregszenek, légy türelmes hozzájuk, mert ők is azok voltak veled. Beszélgess velük, látogasd meg őket, vigyázz rájuk! Mert ők is ugyanezt tették veled, feltétel nélkül szerettek, és mindent megtettek azért, hogy támogassanak.”

Forrás

Ebédet vett a hajléktalannak, mire a biztonsági őr ki akarta vezetni.Ezután elképesztő dolog történt!

Megdöbbentő karácsonyi történetet posztolt Mercs Erika a Facebookon. A nő épp bevásárlását végezte a karácsonyi asztalra, amikor egy hajléktalan tüzet kért tőle. Ami ezután jött emberek ezreit döbbentett meg. A történetet lent olvashatjátok.

Ma karácsonyi nagy bevásárlást csináltam. Általában utálok bevásárolni. Ma sem volt ez másképpen. Amikor végeztem, a kocsi tolom az autómhoz, és egy hajléktalan jön felém. Meg kérdezte adnák e neki tüzet. Azt nem tudtam adni, de ha éhes azon segíthetek. Mondta, hát ő tegnap este óta nem evet, most 17:10 van. Megkértem várjon, bepakolok az autómba, és meghívom a bevásárló központba enni.

Ellenkezett, hogy őt onnan ki fogják küldeni. Megértettem vele, addig még velem van, ez nem történhet meg. Na, mint ha kicsit megnyugodott volna, pakoltam a táskákba, ő segített és közben beszélgettünk.

Elmesélte ács volt, maszek. Mivel a megrendelők nem fizették ki, tönkrement. Mindent elveszített. A családot, otthont, munkát.

Mióta utcára került iszik is, mert a hideget amúgy sem lehetne pálinka nélkül kibírni, meg a szép múltját, családját így tudja elfelejteni. Miután bepakoltunk, mondom, neki mehetünk. Ő erre azt mondta, ő mégsem jön be, mert fél, hogy kiküldik. Megint győzködtem, még nagy nehezen a korgó gyomra miatt igent mondott.

Belépünk a bevásárló központba, megyünk a gyorsétterem felé, akkor veszem észre, hogy egy biztonsági őr követ bennünket. Nem tulajdonítottam különösebb figyelmet rá, hisz mi enni szeretnénk. Nézegetjük, mit szeretne kérni, mondtam bármit kérhet, a lényeg, hogy forró levest is válasszon. Ott tanakodunk, mire oda lép a biztonsági őr. Meg kérdezte minden rendben van e…

Mondom neki igen, és hogy milyen figyelmes, hogy minden vendégnek ugyan ezt a kérdést felteszi. Erre tudatta velem, hogy nem minden látogatónak teszi fel ezt a kérdést, csak olyanoknak, akik nem illenek be az áruház megszokott közönségéhez.

Tudattam vele, velünk minden rendben, legyen szíves hagyni, rendelni és enni minket. No, erre elvánszorgott, de csak pár lépésre tőlünk. Rendeltünk, várjuk, hogy megkapjuk az étel, erre becsomagoltan oda akarják adni. Én nagyon néztem és meg kérdeztem, hallotta e tőlem azt a kérést, hogy elvitelre. Ő nem hallotta, de nem szeretnék, ha a hajléktalan ott enne, nem jó fényt vet a gyorsétteremre. Na, erre én jól felhúztam magam. A hátam mögött sor állt. Hangosan megkérdeztem az emberektől, hogy zavarja e őket ha egy hajléktalan aki tegnap este óta nem evett, és a hidegben éjjel, nappal kint az utcán kell élnie, egy forró levest elfogyaszt. Mindenki meg volt döbbenve, és elkezdték a felháborodottságukat kifejezni. Milyen embertelen bánásmód stb. Az emberek mellénk álltak, és kénytelenek voltak megengedni, hogy ott bent együnk.

Kicsomagolták az ételt, és ahogyan azt megszoktuk megkaptuk, leültünk.

A hajléktalan (Péter), nekilátott a levest enni, az emberek néztek bennünket, ahogyan evett, az a megtört arc, én csak néztem és könnyeztem , a mellettem lévő asztalnál a hölgy a 2 gyermekével ugyan azt tette, mint én. És aki körülöttünk volt, csendben és látszólag meghatódva figyelték Pétert. Miután megette a levest hozzá látott rántott húshoz és a krumplipüréhez, mert a krumplipüré a kedvenc körete. Alig kezdett a másodikat enni, egy kedves úr oda jött hozzánk, és egy szatyrot adott át Péternek, boldog karácsonyt kívánt. Gyümölcs volt benne.

Egy másik asztaltól felállt egy másik úr, és Péternek 5000 Ft-ot nyújtott át boldog karácsonyt kívánva. Péter csendben tovább evett és közben sírt. Annyira sírt, hogy szalvétát kellett neki adnom. Erre felállt a másik asztaltól az 5 év körüli kisfiú, oda jött Péterhez, megrázta pici kezeivel Péter lábát, és azt mondta neki- ne sírj bácsi. Erre felállt az édesanyja, ő is oda jött, zsebkendőt adott Péternek és 1000 Ft-ot…. Péter rám nézett és azt mondta, a három év alatt annyi emberséget nem tapasztalt, mint most 1 óra alatt. Megette az ételt, és kezdtük felhúzni kabátunkat, amikor az étteremből ki jött egy kedves hölgy, és azt mondta Péternek, minden nap 16 és 18 óra között menjen be és kap egy tányér meleg levest. Erre én ledöbbentem. Ahol még 1 órája, kiszolgálni sem szolgálták volna ki, most ingyen levest kap minden nap.

Péter nagyon hálás volt, és én is. Mindenkinek, aki ma délután segített és emberszámba vette Pétert nagyon köszönöm.Oszd meg te is ezt a történetet!
u_hu_5_0221

A doktor sietve érkezett meg a kórházba.Egy megosztást kérünk!

A doktor sietve érkezett meg a kórházba.
Telefonon hívták be egy sürgős műtét miatt. Gyorsan átöltözött, bemosakodott és elindult a műtő felé. A váróteremnél találkozott a műteni kívánt fiú édesapjával.
„Mi tartott ennyi ideig? Miért nem jött be időben dolgozni? Nem tudja, hogy a fiam élet és halál között van? Nincs Önben egy csepp felelősségérzet sem?” –kérdezgette mérgesen az apuka.
A doktor csak elmosolyodik kedvesen és hozzátette:
„Sajnálom uram. Jöttem amilyen hamar csak tudtam. Nem tartózkodtam a kórházban a mai nap. És most csak annyit tudok mondani, hogy nyugodjon meg kérem, hagy tudjam végezni a dolgom.”
„Nyugodjak meg? Mit szólna hozzá, ha a maga gyereke lenne ilyen helyzetben? –kérdezte az apa mérgesen.
A doktor újra csak egy kedves mosolyt engedett el és hozzátette:
„Csak azt tudom önnek mondani, amit Jób mondott : porból lettünk és porrá leszünk, áldott legyen az Úr neve! A doktorok nem tudják meghosszabítani az emberi életeket. Most menjen és foglaljon helyet a váróban, megteszünk minden tőlünk telhetőt higgye el.”
„Tanácsokat osztogatni akkor, amikor nem vagyunk érintettek az ügyben túlságosan is könnyű!” –morogta az apuka és kiment a terembe.
A műtét eltartott 4 és fél óra hosszat. Végül mosolyogva és boldogan jött ki az orvos a műtőből.
„Köszönöm Istenem! Sikerült megmentenünk a fiát. Minden rendben zajlott le.” –mondta az orvos az apukának, és minden egyéb kontaktus nélkül elviharzott.
„Minden kérdésére válaszolni fog a nővérke. Vigyázzon a fiára!” –szólt vissza az ajtóból.
„Miért volt ilyen arrogáns? Miért nem volt 5 perce, hogy megbeszéljük mi történt odabent? Miért ennyire figyelmetlenek és lelketlenek az emberek? –morogta az apa.
A nővér közben megérkezett és válaszolt az elhangzottakra:
„A doktor úr fia meghalt egy autóbalesetben. Ma van a temetése. Onnan jött el, amikor hívtuk telefonon, hogy a maga fiát sürgősen meg kell műteni. És most, hogy végzett siet vissza, hogy odaérjen amikor eltemetik a fiát.” –válaszolta szomorúan a nővér.
Tanulság:
Sose ítélj el embereket addig, amíg nem tudod mit miért tesznek. Sose ítélj első látásra! Próbáld meg megismerni a történetét annak, akit bántanál, mert lehet, hogy a végén meglepődsz!Oszd meg te is!

Anyám pasija a szeretőm!Igaz történet

Tizenegy éves voltam, amikor anyám összeköltözött Józseffel. Nehezen viseltem az új helyzetet. Nem tudtam túltenni magamat a szüleim válásán, és nem értettem, hogy mit keres egy idegen férfi a lakásunkban.

Nem tudtam beletörődni abba, hogy lett egy „mostohaapám”. Apa helyett az első pillanattól kezdve a férfit láttam benne. Utólag visszagondolva: már akkor elkezdődhetett valami köztünk.

József megpróbált megfelelni eleinte a hagyományos apuka-szerepnek: ellenőrizte a házi feladatot, nevelgetett. Amikor észrevette, hogy ettől csak nő bennem az ellenállás: elkezdett bókolni, ajándékokkal kedveskedni, hogy a kedvemben járjon. Talán nem is volt hátsó szándéka, el akarta fogadtatni magát.

Nekem, a növekvő kamaszlánynak jól estek a bókok, az apró ajándékok – egyre inkább nőnek éreztem magam József közelében.

Csak némán bámultuk egymást

Tizenhat éves lehettem, amikor egyszer véletlenül rám nyitott a fürdőszobában. Egy ideig néma csöndben bámultuk egymást, aztán zavartan kiment. De ettől a naptól kezdve gyakran bejött a fürdőszobába, miközben én fürödtem. Olykor fogat mosni, vagy borotválkozni – mindig talált valami ürügyet. Nekem pedig nem volt ellenemre, ahogy aztán az sem, hogy megérintsen.

Eleinte ártatlan simogatások voltak ezek, próbált „atyaian” viselkedni. De egy napon én nem bírtam tovább…, akkor csókolóztunk először. „Apám” hamar kimenekült a fürdőszobából.
pasija
Néhány héttel később már nem hagytam elmenekülni. Az övé lettem – és övé vagyok azóta is. Hét éve már ennek.Anyám nem érti, miért nem akarok elköltözni otthonról, én pedig persze hogy nem mondom az okát.

Kapcsolatunk csakis a fürdőszobára hagyatkozik: ott voltunk, vagyunk együtt – az elmúlt évek alatt a fürdő lett lakásunk talán legjobban felszerelt helyisége.

Először én vettem egy vastag és extra méretű fürdőszoba szőnyeget, majd ő döntött úgy, hogy kipárnázza a vécé lehajtót, végül pedig közös (családi) akarattal vásároltunk egy hatalmas masszázskádat.

A legszívesebben egész nap csak fürdenék…